Európai uniós védjegybejelentés elutasítása

(az európai uniós védjegyrendelet („EUVR”) 7. cikke és az európai uniós védjegyrendelet végrehajtási rendeletének („EUV Vhr.”) 11. szabályának (3) bekezdése)

Alicante, 18/05/2017

OPPENHEIM LAW FIRM Budapest Karolyi u. 12. H-1053 HUNGRÍA

A bejelentés ügyszáma:	16 184 012
Az Ön hivatkozási száma:	502303-0018
Védjegy:	GIVES YOU POWER LIKE HELL
A védjegy típusa:	Szóvédjegy
Bejelentő:	HELL ENERGY Magyarország Kft. Budapest Karoly krt 1 1075 Magyarország

A Hivatal 2017. január 19-i nyilatkozatával kifogást emelt az EUVR 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, valamint 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően, mivel úgy találta, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a csatolt levélben meghatározott okok miatt.

A bejelentő 2017. március 16-án nyújtotta be észrevételeit, amelyek a következőképpen foglalhatóak össze:

1. A bejelentő Magyarország piacvezető és a nemzetközi energiaital meghatározó szereplője. 2013-ban már négy kontinensen, több mint 30 országban érhető el. Magyarországon kívül önálló irodákkal rendelkezik többek között Romániában, Oroszországban, Cipruson és Brazíliában.

2. A bejelentő nem vitatja, hogy a megjelölés „GIVES YOU POWER” eleme nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Véleménye szerint azonban a „HELL” elem önmagában is rendelkezik inherens megkülönböztető képességgel, nem tekinthető leíró jellegűnek energiaitalok vonatkozásában. A szóösszetétel egésze egy kreatív nyelvi lelemény, mely a bejelentő társaságára utal. A társaság cégneve és energiaitalainak „fő márkája” a „HELL” nevet viseli, mely Magyarországon és Európa szerte jól ismert és a fogyasztók körében rendkívül kedvelt.

3. A bejelentő arra hivatkozik, hogy a Hivatal számos hasonló módon felépülő megjelölést védjegyoltalomban részesített.

Az EUVR 75. cikke alapján, a Hivatal jogosult dönteni indokok és bizonyítékok figyelembevételével, miután a bejelentőnek lehetősége nyílt észrevételei ismertetésére.

A bejelentő érvelésének kellő megfontolása után a Hivatal úgy döntött, hogy fenntartja a kifogást.

Általános megjegyzések

Az EUVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUVR 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt lajstromozást kizáró okok egymástól függetlenek, és önálló vizsgálatot igényelnek. A fenti kizáró okokat ezenkívül a mindegyikük mögött meghúzódó közérdeket figyelembe véve kell értelmezni. A figyelembe vett közérdek eltérő megítéléseket kell, hogy megjelenítsen a szóban forgó kizáró ok tekintetében (16/09/2004, C‑329/02 P, SAT/2, EU:C:2004:532, § 25).

Az EUVR 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának hatálya alá különösen azok a védjegyek tartoznak, amelyek „nem teszik lehetővé az érintett vásárlóközönség számára, hogy pozitív vásárlási élmény esetében később újra megvegyék, illetve negatív élmény esetében elkerüljék a szóban forgó árukat vagy szolgáltatásokat” (27/02/2002, T‑79/00, Lite, EU:T:2002:42, § 26). Ilyennek minősülnek többek között az érintett áruk és szolgáltatások reklámozásával kapcsolatban szokásosan használt megjelölések (15/09/2005, T‑320/03, Live richly, EU:T:2005:325, § 65).

„A reklámjelmondatként, minőségjelzésként használt vagy a védjeggyel érintett áruk vagy szolgáltatások vásárlására ösztönző megjelölésből vagy jelzésből álló védjegy lajstromozása nem kizárt ezen használat miatt” (04/10/2001, C‑517/99, Bravo, EU:C:2001:510, § 40). „Továbbá nem helyénvaló a jelmondatokra olyan kritériumokat alkalmazni, amelyek szigorúbbak a más típusú megjelölésekre vonatkozóknál” (11/12/2001, T‑138/00, Das Prinzip der Bequemlichkeit, EU:T:2001:286, § 44).

A megkülönböztethetőség értékelésére szolgáló kritériumok ugyan a jelölések különböző kategóriáira vonatkozóan megegyeznek, nyilvánvaló, hogy az érintett vásárlóközönség nem szükségszerűen ugyanúgy fogja fel mindegyik kategóriát, és ezért néhány kategóriánál nehezebbnek bizonyulhat a megkülönböztethetőség megállapítása, mint másoknál (29/04/2004, C‑456/01 P & C‑457/01 P, Tabs, EU:C:2004:258, § 38).

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezenkívül az érintett vásárlóközönség által a védjegyről alkotott képet befolyásolja a figyelem mértéke, amely a szóban forgó áru- vagy szolgáltatáscsoport rendeltetésétől függően változhat (05/03/2003, T‑194/01, Soap device, EU:T:2003:53, §  42; és 03/12/2003, T‑305/02, Bottle, EU:T:2003:328, § 34).

Mivel a jelmondatok megjelölésként elsődlegesen a klasszikus értelemben vett védjegyfunkciótól eltérő funkciót töltenek be, „ezek a megjelölések akkor megkülönböztetőek az EUVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, ha gyártóra vagy forgalmazóra utaló megjelölésként azonnal felfoghatóak és ezáltal az érintett vásárlóközönség minden gond nélkül meg tudja különböztetni a védjegyjogosult

áruját vagy szolgáltatását más gyártóétól vagy forgalmazóétól” (05/12/2002, T‑130/01, Real People, Real Solutions, EU:T:2002:301, § 20 ; és 03/07/2003, T‑122/01, Best Buy, EU:T:2003:183, § 21).

A Hivatal álláspontja a bejelentő érvelésével kapcsolatban a következő:

1. A bejelentő előadja, hogy a társaság Magyarországon piacvezető, valamint több mint 30 országban elérhető. Ennek alátámasztására azonban nem csatolt be bizonyítékokat. A bejelentő ezen hivatkozása jelen esetben irreleváns.

2. A bejelentő nem vitatja, hogy a megjelölésben szereplő „GIVES YOU POWER” nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A bejelentő érvelése szerint a szóösszetétel azonban nem szokványos. Véleménye szerint a megjelölés „HELL” eleme önmagában megkülönböztető. A szóelem a társaságra, valamint annak „fő márkájára” utal. A megjelölés egyes elemeinek használata azonban nem feltétele a megjelölés lajstromozásának. Továbbá, a bejelentő nem igazolta bizonyítékokkal, hogy a „HELL” Magyarországon illetve Európában jól ismert. Semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a megjelölés az EUVR 7. cikkének (3) bekezdése értelmében megszerezte a megkülönböztető képességet.

A Hivatal álláspontja szerint a „GIVES YOU POWER LIKE HELL” kifejezés értelmezése nem igényel a fogyasztók részéről különösebb logikai következtetést vagy intellektuális elemzést. A „HELL” szóelem használata nem teszi a kifejezést egyedivé vagy szokatlanná. A fogyasztók részéről a kifejezés értelmezése nem igényel különösebb továbbgondolást.

Másfelől meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölés még nem lesz attól megkülönböztető jellegű, hogy több jelentése is lehet, hogy szójátékot alkot, és hogy ironikusnak, meglepőnek vagy váratlannak fogható fel. Ezektől a különféle elemektől csak annyira lesz megkülönböztető jellegű a megjelölés, hogy az érintett vásárlóközönség azonnal a gyártóra vagy a forgalmazóra utaló megjelölésként fogja fel a bejelentő áruit, és ezáltal az összetévesztés lehetősége nélkül meg tudja különböztetni a bejelentő áruit más gyártóétól vagy forgalmazóétól (15/09/2005, T‑320/03, Live richly, EU:T:2005:325, § 84).

3. A bejelentő arra hivatkozik, hogy a Hivatal számos hasonló megjelölést védjegyoltaltomban részesített.

A hivatkozott védjegyekkel kapcsolatosan a Hivatal megállapítja, hogy ezek közül két bejelentés nem lelhető fel az EUIPO adatbázisában. A további három megjelölés csupán annyiban hasonlít a szóbanforgó megjelöléshez, hogy tartalmazza a „like” valamint a „like hell” kifejezéseket. A további szóelemek eltérnek a megjelölés elemeitől, továbbá az áruk sem azonosak. Tekintettel erre, a bejelentő hivatkozása jelen esetben irreleváns. A Hivatal továbbá megállapítja, hogy ezek a megjelölések a jelen bejelentésnél jóval korábbiak, 2002-ben, 2009-ben illetve 2011-ben lettek bejelentve. A Hivatal felhívja a figyelmet, hogy hogy a Hivatal gyakorlata a megjelölések elbírálása szempontjából változott.

Továbbá, tekintetbe kell venni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „[...] a megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozására vonatkozó [...] határozata nem mérlegelési jogkörben, hanem mérlegelést nem engedő hatáskörben hozott határozat”. Ennek megfelelően egy adott megjelölés európai uniós védjegyként való lajstromozását kizárólag az EUVR alapján, az uniós ítélkezési gyakorlat értelmezése szerint kell értékelni, nem pedig a Hivatal korábbi gyakorlata alapján (15/09/2005, C‑37/03 P, BioID, EU:C:2005:547, § 47; és 09/10/2002, T‑36/01, Glass pattern, EU:T:2002:245, § 35).

A bejelentő hivatkozása, miszerint a Hivatal lajstromozta a „HELL ENERGY” megjelölést, szintén nem vehető figyelembe a jelen bejelentés elbírálásánál. Bár az áruosztályok azonosak, a megjelölések felépítése, jelentése és értelmezése különböző.

„A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján nyilvánvaló, hogy az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását össze kell egyeztetni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával, amely szerint keresete alátámasztásaként senki nem hivatkozhat olyan jogellenes cselekményekre, amelyeket egy másik fél javára követtek el” (27/02/2002, T‑106/00, Streamserve, EU:T:2002:43, § 67).

A Hivatal megállapítja, hogy a megjelölés nem alkalmas arra, hogy a megjelöléssel ellátott áruk kereskedelmi eredetét feltüntesse ill. megkülönböztesse azokat más vállalatok áruitól.

Az előbb ismertetett indokokkal és az EUVR 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint 7. cikkének (2) bekezdése alapján, a Hivatal a 16 184 012 „GIVES YOU POWER LIKE HELL” európai uniós védjegy bejelentési kérelmét ezennel elutasítja az összes igényelt áru vonatkozásában.

Az EUVR 59. cikke értelmében e határozat ellen fellebbezést nyújthat be. Az EUVR 60. cikkének bekezdése szerint a fellebbezést az e határozat kézbesítésének napjától számított két hónapon belül, írásban kell benyújtani a Hivatalhoz. A fellebbezést annak az eljárásnak a nyelvén kell benyújtani, amelynek során a fellebbezéssel érintett határozatot meghozták. Ugyanezen naptól számított négy hónapon belül be kell nyújtani a fellebbezés alapjául szolgáló okokat megjelölő írásbeli nyilatkozatot. A fellebbezés csak akkor tekinthető benyújtottnak, ha a 720 EUR összegű fellebbezési díjat is megfizették.

NÉMETH Judit